Go-Daigo japán császár

Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Go-Daigo császár
Japán 96. császára
Uralkodási ideje
1318. március 29. – 1339. szeptember 18.
Elődje	Hanazono
Utódja	Go-Murakami
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Daikakuji line
Posztumusz név	Go-Daigo
Született	1288. november 26. Heian Kjó (Kiotó), Japán
Elhunyt	1339. szeptember 19. (50 évesen) Josinó no Angú (Nara),Japán
Nyughelye	Tó-no-o no miszaszagi(Nara)
Édesapja	Go-Uda császár
Édesanyja	Fudzsivara no Csúsi
Testvére(i)	Baishi-naishinnō Shōshi-naishinnō Shōen-hosshinnō Go-Nijō
Házastársa	Szaiondzsi no Kisi
Házastársa	Dzsunsi hercegnő
Gyermekei	Morijosi herceg Takanaga herceg Munenaga herceg Cunenaga herceg Narinaga herceg Go-Murakami császárbr />Kanejosi herceg
Go-Daigo császár aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Go-Daigo császár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Go-Daigo (後醍醐天皇, Go-Daigo tennó) (1288. november 26. – 1339. szeptember 19.) Japán 96. császára^[1] a hagyományos öröklődés ^[2] alapján. 1333-ban sikeresen megdöntötte a Kamakura-bakufut és megalapította a rövid életű Kenmu restaurációt, hogy újra hatalomhoz juttassa a császári családot. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a császárnak hatalma volt egészen az 1868-as Meidzsi restaurációig.^[3] 1336-ban Asikaga Takaudzsi(足利 尊氏) megdöntötte a Kenmu restaurációt és bevezette az Asikaga sógunátust. A császári udvar két részre szakadt, egy északi udvar Kiotóban, amit Asikaga irányított, és egy déli udvar Josinóban, amely élén Go-Daigo állt. A Meidzsi utáni történészek szerint Go-Daigo császár 1318 és 1339 között uralkodott, azonban a Meidzsi előtti feljegyzések arról tanúskodnak, hogy uralkodásának évei 1318-tól mindössze 1332-ig tartottak.^[forrás?] A 14. századi uralkodó személyesen választotta ki posztumusz nevét a 9. századi Daigo császár után, a go-(後) pedig „később” jelentésű szó, ezért nevezik még „Későbbi Daigo császárnak” vagy, néhány régebbi forrásban ”Daigo, a másodiknak” vagy II. Daigónak.

Élete

Mielőtt a Krizantém Trónra került volna, a neve (imina) Takaharu-sinnó volt (尊治親王).^[4]

Ő volt Go-Uda császár, a Daikakudzsi-tó császár második fia. Az anyja Fudzsivara no Csúsi/Takado, Fudzsivara no Tadacugu (Cusudzsi Tadacugu). Bátyja Go-Nidzsó volt. Go-Daigo uralkodásának idején ideálja az Engi-kor volt, a teljes császári hatalom kora. Egy császár posztumusz nevét halála után választják ki, ám Go-Daigo személyesen választotta ki még élete során, hogy megosztozzon vele Daigo császárral.

Események

• 1308 (Enkjó 1): Go-Nidzsó halála után, Hanazono 12 éves korában a Krizantém Trónra lép, Takaharu-sinnó, a korábbi Go-Uda császár második fia koronaherceg és trónörökös lett a Kamakura sógunátus vezetése alatt.^[5]
• 1318. március 29. (Bunpó 2, a második hónap 26. napja): Hanazono uralkodásának 11. évében (花園天皇十一年) a császár lemondott az utódja pedig unokatestvére, az egykori császár, Go-Uda második fia lett. Nem sokkal ezután Go-Daigo trónra is lépett. (sokui)^[6]
• 1319 ( Bunpó 3,4. hónap): Go-Daigo császár megváltoztatta a negót Gen’óra, hogy ezzel megjelölje uralkodásának kezdetét.^[7]

1324-ben, amikor kiderültek Go-Daigonak a Kamakrura-bakufu megdöntésére irányuló tervei, a Rokuhara Tandai megszabadult a közeli megbízottjától Hine Szuketomotól a Sócsu-incidens során. 1331-ben a Genkó incidens során Go-Daigo tervei ismét lelepleződtek, egy áruló megbízottja, Josida Szadafusza által. A Szent Kincseket elrejtette egy félreeső kastélyban, Kaszagijamában, amit hadsereg védett. Egy év múlva azonban a kastélyt elfoglalta a sógunátus hadserege, trónra emelték Kjógen császárt, Daigót pedig száműzték Oki tartományba (Oki szigetek, mai Simane prefektúra),^[8] ugyanarra a helyre ahová Go-Tobát is száműzték az 1221-es Dzsókjú háború után. 1333-ban Go-Daigo megszökött Okiról Nava Nagatosi és családja segítségével és hadsereget állítottak fel a Funagami hegyen, Hóki tartományban (mai Kotoura város Tóhoku területen). Asikaga Takaudzsi, akit azért küldtek, hogy megsemmisítse ezt a hadsereget a császár mellé állt és foglyul ejtették a Rokuhara Tandait. Ezt követően Nitta Josida, aki hadsereget állított fel keleten, azonnal megostromolta Kamakurát. Miután a város elesett a sikken a Tósó templomba menekült, ahol ő is az egész családja öngyilkosságot követett el. Ez véget vetett a Hódzsó hatalomnak és kikövezte az utat az új katonai rezsimnek.

Diadalmas visszatérése után Go-Daigo elfoglalta Kjógen császár trónját és elkezdte a Kenmu restaurációt. A restauráció látszólag a régi módszerek újjáélesztése volt, azonban a császár egy diktatúrát akart bevezetni,hasonlót ahhoz ami Kínában volt. Mindet kínai mintára akart formálni, hogy a legnagyobb uralkodóvá válhasson keleten. Elhamarkodott reformok és a szamurájok kizárása a politikából elégedetlenséget okoztak,politikai hatalma pedig egyre jobban csökkenni kezdett.1335-ben Asikaga Takaudzsi, aki Japán keleti részére utazott császári rendelet nélkül, hogy elnyomja a Nakaszendai lázadást, elárulta a császárt.Daigo megbízta Nitta Josiszadát, hogy találja meg és semmisítse meg Asikagát. Asikaga azonban legyőzte Nitta Josiszadát a takenositai csatában Hakonéban. Kuszunogi Maszasige és Kitabatake Akiie leverték az Asikaga hadsereget. Takaudzsi Kjúsúra menekült, de a következő évben, amikor újra összegyűjtötte hadseregét, ismét megközelítette Kiotót. Kuszunogi Maszasige békekötést javasolt Asikagával, ám ezt a császár elutasította. Arra utasította Maszasigét és Josiszadát, hogy pusztítsák el Asikagát. Kuszunoki hadseregét legyőzték a mintaogavai csatában.

Amikor Asikaga csapatai megérkeztek Kiotóba, Go-Daigo császár ellenállt, a Heiei hegyre menekült, de békekötésképpen elküldte a császári jelképeket Asikagának. Takaudzsi trónra emelte a Dzsimjóin-tó császárt, Kómjót, és hivatalosan is megkezdte uralkodását, mint sógun a Kenmu Törvénykönyv bevezetésével. 1337-ben Go-Daigo megszökött a fővárosból és mivel a jelképek, amiket átadott Asikagák hamisítványnak bizonyultak, megalapította a déli udvart Josinó hegyei között. Ezzel elkezdődött a Nambokucsó periódus, amikor az Északi udvar, ami Kiotóban volt és a Josinóban lévő déli udvar szemben állt egymással. Go-Daigo a császári herceget, Kanejosit Kjúsúra rendelte. Nitta Josiszadát és a császári herceget, Cunejosit Hokurikura, irányította fiait, hogy szembeállítsa őket az északi udvarral.

• 1339. szeptember 28. (Rjakuó 2, a 8. hónap 15. napja): Go-Daigo uralkodásának 21. évében lemondott hatalmáról a fia, Norijosi-sinnó javára, aki később Go-Murakami néven lesz császár.^[9]
• 1339. szeptember 19. (Rjakuó 2, a 8. hónap 16. napja): Go-Daigo meghalt.^[10]

A császárt emlékét egy sintó emlékszentélyben őrzik (miszaszagi), Narában. A Japán Császári Udvari Hivatal ezt jelölte ki Go-Daigo mauzóleumának. Hivatalos nevén Tó-no-o miszaszagi.^[11]

Kugjó

A Kugjó (公卿) egy gyűjtőfogalom mindazokra az uralkodókra,akik a japán császár bizalmasai voltak a Meidzsi előtti időkben. Azokban az években amikor a az udvar befolyása a palota falain kívül minimális volt, a hierarchikus berendezkedés nem változott.

Általában ez az elit csoport három, négy emberből állt. Ők örökös udvaroncok voltak, akiknek a tapasztalata és háttere eljuttatta volna őket a karrierjük csúcsára. Go-Daigo uralkodása alatt. A Daidzsó-kan csúcsához tartoztak:

• Kampaku, Nidzsó Micsihira 1316-1318
• Kampaku, Icsidzsó Ucsicune, 1318–1323
• Kampaku, Kudzsó Fuszazane, 1323–1324
• Kampaku, Takacukasza Fujuhira,1324–1327
• Kampaku, Nidzsó Micsihira, 1327–1330
• Kampaku, Konoe Cunetada, 1330
• Kampaku, Takacukasza Fujunori, 1330–1333
• Szadaidzsin
• Udaidzsin
• Naidaidzsin
• Dainagon

Go-Daigo császár uralkodásának korszakai

Nambokucsó előtti udvar

• Bunpó (1317–1319)
• Gen’ó(1319–1321)
• Genkó (1321–1324)
• Sócsú (1324–1326)
• Karjaku (1326–1329)
• Gentoku (1329–1331)
• Genkó (1331–1334)
• Kenmu (1334–1336)

Nambokucsó déli udvar

A törvényes uralkodó udvarának számított

• Engen (1332-1338)

Nambokucsó északi udvar

A trónkövetelő uralkodó udvarának számított.

• Sókei (1332-1338)
• Rjakuó (1338-1342)

A popkultúrában

Go-Daigo császár megjelenik a Sophia McDougall által írt alternatív történelmi regényben a Romanitasban.

Jegyzetek

Források

• Ponsonby-Fane, Richard Arthur Brabazon. (1959). The Imperial House of Japan. Kyoto: Ponsonby Memorial Society. OCLC 194887
• Titsingh, Isaac. (1834). Nihon Ōdai Ichiran; ou, Annales des empereurs du Japon. Paris: Royal Asiatic Society, Oriental Translation Fund of Great Britain and Ireland. OCLC 5850691
• Varley, H. Paul. (1980). Jinnō Shōtōki: A Chronicle of Gods and Sovereigns. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-04940-5; OCLC 59145842

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Go-Daigo Emperor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.