Domahida

Domahida (Domănești)
Domahidy Sándor kastélya
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Majtény
Rang	falu
Községközpont	Kismajtény
Irányítószám	447201
SIRUTA-kód	138226
Népesség
Népesség	1090 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	401
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	114 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″47.710708, 22.58975147.710708°N 22.589751°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″47.710708, 22.58975147.710708°N 22.589751°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Domahida (románul Domănești) falu Romániában Szatmár megyében.

Fekvése

Nagykárolytól 13 km-re északkeletre a Kraszna jobb partján fekszik, Kismajtényhoz tartozik, melytől 4 km-re északra van.

Nevének eredete

A település névadója a Balogsemjén nemzetséghez tartozó Domán (Domianus) volt, kinek birtoka a Kraszna két partján feküdt, s mivel a folyón hidat építtetett, a helység Domahida-nak, családja pedig Dománhidy-nak, később pedig Domahidy-nek neveztetett.

Története

Domahida és környéke már ősidők óta lakott helynek számított. Területén a késő bronzkorból származó leletek; fegyverek, szerszámok, ékszerek kerültek napvilágra.

A település nevét az oklevelek 1320-ban említik először, ekkor éltek a családból Domahidáról nevezett gróf (vagy ispán=comes) Miklósnak fiai István és Péter, akik Szatmár megyei Beltöki birtokukat eladták a várdai káptalan előtt.

1369-ben a település a Domahidy család birtoka.

1453-ban Domahidy György fiai Mihály, András, Gergely, Zsigmond és Miklós osztoznak Domahidán, valamint Ököreitó helységen is.

1467-ben András határjárást eszközöltet.

Egy nevezetes történelmi esemény játszódott itt. 1711. április 30-án Domahida határában a nagymajtényi síkon tette le a fegyvert gr. Károlyi Sándor kuruc generális a császári hadak előtt. A szatmári béke emlékoszlopa és a fegyverletétel emlékműve a vasútállomás mögött áll.

Az 1800-as években a település birtokosai voltak Domahidy József, László, Zsigmond, Gábor, Dániel, és Terézia (Buday Józsefné).

A falunak 1910-ben 1197, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Jegyzetek

Források

• Szirmay: Szatmár vármegye I.
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: III. kötet [Caballini - Dvornikovich]. Pest: Ráth Mór. 1858.